újra itthon

Halihó! Visszatértem kis hazámba tegnap hajnalban mintegy másfél órás késéssel. Reggel korán keltem, hogy elintézzem a dolgaimat, hazaküldtem csomó cuccot a barátaimmal, és tőlük elhoztam most..mikor kimentem az erkélyre, döbbenve fogadtam, hogy nincsenek olaszul beszélő emberek az utcákon...sőt mi több...a játszótéren a gyerekek magyarul beszéltek. Barátnőm mikor elmeséltem neki, rögtön tréfálkozott is, hogy miért nem szóltam rájuk, hogy beszéljenek olaszul?! No de... mindegy
Ma végre elmentem squasholni Lacával. Május óta nem játszottam, ahhoz képest nem volt vmi rossz a teljesítményem. 4:4 lett az összesített, úgyhogy hamarosan fogunk újra játszani, hogy eldőljö hogy ki a jobb :) már nagyon nagyon hiányzott. Nápolyban kb 3-4xes áron vannak a sqash pályák de nincs is csak kb 4 db az egész városban, legalábbis az internet alapján. Inkább a teniszre szakosodtak. Holnap is mennék, de holnap már tanulnom kell, mert köv nap reggel vizsgázom innov men-ből.igaz csak eőladásokat kell tanulni, de azokat is meg kell tanulni, hogy menjen legalább 2re a történet. (sajnos nincs másik lehetőségem rá). épp most jöttem aza amúgy lacával és öcsimmel történő sörözésről - eleget ittam mondhatni (nápolyban kissé elszoktam az alkoholtól...be kell hoznunk a lemaradást), de még neki állok tanulni, átnézni előadás fóliákat (legalább 2t, hogy a mára kiszabott anyagom meglegyen, és akkor nyugodt szívvel fekszem le aludni)
El kell azért mondanom, hogy hiányzik az olasz beszéd, olykor olykor bezélek olaszul itt is - minta a magyar mondatokba bele belefűzök 1-1 olasz kifejezést...sőt mi több.most hajnali 1kor hívtam cellit is csak megcsörgets tekintetében, hogy jöjjön fel msn-re és akkor beszélünk egy kicsit. Egyenlőre nem hiányzik Nápoly, mert túl sok az új dolog itthon (a régi új tudjátok) újra hozzá kell szokni mindenhez - metró, hideg emberek, a bánuló tekintetek (pl ma egész délelőtt napszemcsiben nyomtam, és mindenki megbámult hogy miért viselem...) ez nápolyban sosem okozott gondot.

NoComment - repülés

A légitársaságok sunyik. Hírdetik nagyban, hogy csak vasárnapig van akciós repjegy, aztán az ember töri magát, hogy kitalálja mikor fog utazni, majd közlik kedden, hogy most még jobb ajánlataink vannak, és olcsóbban adják uazt a jegyet. Legközelebb nem fogok azon agyalni, hogy mikor és hogy menjek - majd kiderül, úgyis lesznek mindig jó áron jegyek :D

csak minden sikerüljön

A lustaságomnak köszönhető tudom, hogy most ilyen nagy zűrben vagyok..összejöttek a dolgaim. már elmúlt éjfél (ma volt az online tesztek határideje és nyilván most kellett megcsinálnom őket), holnap (azaz már ma) olasz vizsgám lesz, amire még van 2 fejezet amit nem néztem át, és még 1000 más, amit tanulnom kell, mert fontos, és nem vagyok még biztos tudás birtokában. Az otthon eltöltött időt inkább hagyjuk, hogy milyen lesz - csináltam egy elég feszített programot, amit kénytelen leszek betartani, máskülönben tárgyakat kell ismétfelvennem otthon, és ezt akartam elkerülni azzal, hogy nem hosszabbítottam Olaszban..5én vissza - majd 18án megint haza, és 27én vissza...
A találkozásokat próbáljuk meg mindenkivel január végére tenni - ha egy mód van rá, hátha úgy jobban tudjuk csinálja a dolgainkat mindenki.

Babbo Natale

Dec 6-a éjfél után megérkezett hozzám a Mikulás - Marcy személyében :) Nagyon édi -bédi volt..hozzott mindenféle jót, és teljesen be volt öltözve Mikunak - mondta, hogy nem akarta, hogy távol az otthontól kimaradjon nekem ez az élmény...hát nem Ennivaló?!

Frase strane x gli italiani

Amiken nagyra kerekedett a szemük az olaszoknak: (és jót kacagtunk rajta - fura a magyar nyelv)

• "fasítban vagyunk"
• "még ha cigány pulya is potyog az égből"
• "tökfej"(játék)
• "agyilag zokni vagyok"
• "petrezselymet árul"
• "Tök jó"
• "a béka segge alatt"
• .......

Olah...

Visszatértünk Barcelonából a csapattal. Kellemes, ám igencsak hideg 5 napot töltöttünk ott (mondanom sem kell, hogy mindenki megfázva a kabát, sál, sapi ellenére). Nagyon klassz volt, megnéztük a Casa Batlót (Gaudi), Parc Güell (szintén Gaudi), a vásárcsarnokot, ahol minden volt, ami szem szájnak ingere, kóstoltunk paellát (tenger gyümölcseivel és zöldségesen is), sangriát, ettünk asztalnál és bárpulton :) reggeli mindig a szokott helyen (a spanyol crossaint borzasztó) és ettünk japán kaját, ahol előttünk csinálta meg a pasi nekünk. Egy élmény volt!

rövid helyzetjelentés

Öcsi is eljött hozzám, benézett milyen az élet idekint. Sajnos csak egy napunk volt, mert meg akarta nézni Rómát is, amire így csak egy délután jutott, de megcsináltuk nagyjából sok dolgot láttunk. A lakótársakkal a helyzet mintha egy helyben topogna...nem nagyon beszélünk, érzem a feszültséget minden egyes alkalommal, igaz csak egy egy lány esetében -így például a boszorkánynál (az alig múlt 19 évesnél - aki úgy aragszkodott a tvhez a konyhában), és a calabriai Tiziananál. Larát meg abszolút nem is szoktam látni, de vele is tuti ez lenne a szitu. Ale a múltkor bekopogott kávézni hívott, nem kértem, de kimentem vele társaságot adni neki, elbeszélgettünk, majd mondta, hogy majd segítsek megtréfálni egy barátját, aki rajong Magyarországért, oda akar menni élni az életét..na gondoltam erre ment ki a játék, persze, hogy igent mondtam..végülis csak kamcsin keresztül kell egy hellót mondani a srácnak :)
Az olasz órák el el telnek..idegesítő a tanár, szerintem még mindig nem igazán tudja, hogy magyar vagyok, csak akkor azt nem tudom, hogy milyen nemzetiségűnek néz...:S és tegnap közölte, hogy már lejárt rég a CILS nyelvvizsga jelentkezési határideje decemberre...irgum burgum..nekem sürgősen kell egy nyelvvizsga különben hogy fogok diplomázni...na ezt még törpölnöm kell asszem...vagy majd otthon..hurrá..igazis itt túl egyszerű lett volna....
+elkezdtem foglalkozgatni a magyar tárgyaimmal is, már épp itt volt az ideje! :)

Első konfliktus a lakótársakkal élőben

Az egész onnan kezdődött, hogy tavaly volt a konyhában egy közös tv az albiban, ami elromlott (2is egészen pontosan). Mivel minden lánynak volt tv-je, vett magának a szobába, nagyon vártam, hogy az ügyvéd mikor hozza már végre a tv-t, mert úgy gondolom, hogy kiváló eszköze egy idegen nyelv megtanulásának. Kérdeztem, de mindig csak én szeptemberben, októberben is. Anyuék kijöttek és még minidg nem volt tv, erre bepipultak és azt mondták, hogy erre az emberre nem érdemes várni, és vettünk nekem egy tv-t a szobába, hogy kiegyenlítsük a viszonyokat, mivel 2 hónapig én is fizettem a lányok tvzési szokásait. Tegnap jött a pasi pénzt beszedni. Mondta, hogy ja tv..megnézni és hozza (ez volt mindig a válasz 2 hónapon keresztül), mondtam, hogy én már megvettem, és ha beszámítani akkor nem vinném haza februárban, hanem hagynám itt a háznak. Megtette, elment, és jött egy csaj, hogy Ale kijönnél egy kicsit? Nekem szegezték az akaratukat: a TV-t a konyhában akarják látni, de így egész konkrétan. Én erre köpni nyelni nem tudtam. De miért? Miért nem maradhat a szobámban? mindenkinek van a szobájában tv. Mikor már én is bepipultam ilyeneket mondtam, hogy ha én most nem veszem meg, akkor szerintetek mikor hozta volna az ügyvéd - esetleg 2 hónap múlva, hiszen neki nem érdeke + előző 2 hónapban nem volt és senki sem lett beteg tőle, mindenki még él egyenlőre, nem? Mondtam nekik, hogy ők 2 hónapig annyit néztek tv-t amennyit akartak, míg én semmit, de én is fizettem a számlájukat, erre Adriana aki épp a hétvégén töltötte a 19-et, mondta, hogy Ale nekem viszont nincs számítógépem (Celli utólag világosított fel, hogy van a szobájában számítógép), de mondtam, hogy az nem ugyanaz..fogyasztásban nem tom hol van, de nyelvet nem lehet vele tanulni pl...ő csak folytatta, és lelőttem azzal mire ki is fordult a konyhából, hogy de Adriana, te azt mondtad, hogy nekem nem szolgál semmit a számítógép, neked nincs rá szükséged...(mondta nekem még anno, hogy csak msn-re kell, amúgy ez az a csaj, aki szintén akart netet, de nem bírt dönteni, meg utánna járni a dolgoknak, és 1 hónappal később lett nekem netem miatta és nélküle ráadásul).Vissza a témához: 1000x elmondta, hogy mivel beszámíttattam, így már nem az enyém a tv, hanem a házé, a konyha része, és nem maradhat a szobámban, mert nekik kell kintre. Én 1000x elmondtam, hogy Adriana nem vagyok hülye..fel tudom fogni, hogy nem az enyém a tv, de mivel mindenkinek van a szobájában, csak nekem nincs..gondoltam kérek egy szívességet tőletek, hogy bevigyem a szobámba, így én is akkor nézhetem amikor akarom.(Azt már fölöslegesnek tartottam elmondani, hogy tanulni lehet belőle meg minden, úgy sem érti meg) Kérdezte, hogy miért beszélek így vele, mondtam mert te beszélsz így velem..emelt hangon és pofákat vágva. Ez nagyon fel tud húzni. Fel is húzott, csak a nyelvi nehézségeim miatt nem tudtam úgy kibontakozni, ahogy akartam volna, mert még mindig kerestem a nyelvtani elemeket..(volna, ha...) Mondta, hogy nem akar ő lenni a boszorkány most, de értsem meg, hogy neki az ügyvéd nem vette meg a tv-t a szobájába. Mondtam, hogy miért nem bírod felfogni, hogy ha én is itt laknék 1 órára hoztam volna magamnak, vagy vettem volna, de mivel nem vok olasz, kicsit messzebb lakok, nem éri meg. Amúgy őszintén szólva nekem egyértelmű volt, hogy a tv marad a szobámban, merthogy mindenkinek van már, és majd itthagyom a végén..nem valószínű, hogy megkérdeztem volna ezt a szívességet tőlük, hogy maradjon meg nekem még 2 hónapig. Aztán mikor kifordult a szobából, mondtam a másiknak Tiziana, aki áltban marad hétvégére, mert Calabriai, hogy te is egyetértettél azzal, hogy vigyem be a tv-t a szobába, hogy nem kell a konyhába. Erre ő: de miért raksz engem középre?magyarul nem vállalta fel a véleményét. mondom azért mondom ezt most, mert mi már beszéltünk erről hamarabb és te mondtad, hogy szerinted nyugodtan, mert így is hangos a konyha. Megerősítettem, hogy elég hangos így is a konyha tv nélkül, mert itt vannak, főznek, beszélgetnek hangosan, túl hangosan..milyen lenne a tv-vel együtt. hülyéskednek. Erre ők: de ne tegyem össze a 2 dolgot, mert nem függ össze..ha hangosak menjek ki és szóljak, de ne kapcsoljam most össze.Mondtam, hogy szerintem absz összefügg a 2 dolog. Most is hangosak, tegnap pl hogy olvassak és koncentrálni tudjak füldugót raktam a fülembe, mi lenne a tv-vel..Majd felmerült egy olyan ötlet, hogy ebéd és vacsi alatt kifordítom a tv-t, hogy nézzék..majd egy másik mondta, hogy hülyeség: vagy kint van vagy bent van, mert mindig mikor esznek kopognak, hogy kéne, néznénk..ez nem megoldás. Mondtam hogy nekem ezzel nincs problémám, csinálhatjuk így, de ekkor feljött, hogy vannak időbeli csúszások egyes emberek étkezései közt így ekár egész nap is kint lehetne...A vége az lett, hogy a 19éves fruska azt mondta, hogy (persze nagy kegyesen), hogy ne jól van Ale, nem érdekes, maradjon a tv a szobában. Majd Ale (van egy uilyen nevü csaj) mondta hogy ezt ne vegyem személyeskedésnek, és nem ezért akarták..mondtam, hogy dehogyis. felnőttek vagyunk meg minden, meg kell beszélni ezeket. Ajtó becsuk..majd hallottam, ahogy Lara (Adriana bnője, szintén lakótárs) irónikusan csititgatja Adrianat mikor ő kiabál, hogy ki kér kávét. persze engem már meg sem kérdeztek, hogy kérek-e..mint békítő kávét, mert tudom hogy ez nem lesz olyan egyszerű...kiváncsi vagyok milyen lesz a következő pár a lakásban. Odáig jutottam, hogy nem szívesen megyek ki enni a konyhába, ink nem is eszem. Majd változtatni kell rajta tudom. Mindenesetre érdekes lesz...

Anyuékkal töltött idő

Rájöttem, hogy 5 nap édes kevés arra, hogy valaki felfedezze Nápolyt. Anciékkal nem tudtunk mindent megnézni annak ellenére sem, hogy egész nap talpon voltunk. Mondták is, hogy nem szoktak ennyit sétálni. Kellemes időt töltöttünk el együtt. Megnéztük a Cristo Velatot, játszottunk a nagy téren szembecsukósat, sétáltunk a tengerparton, várakat látogattunk, és millió templomban voltunk. Apa már ilyenekkel viccelődött, hogy már 1 órája nem voltunk templomban már be kéne menni egybe. :) Peppével elmentünk a város fölé San Martinora, San Antoniora, Posilipora panorámát csodálni este, mikor az egész város ki volt világítva, majd igazi pizzát ettünk a Sorbilloban. Cellivel pedig elmentünk egy igazi nápolyi hangulatu trattoriába, a spanyol negyed szívébe, a Nennellába. Minden étel tipikus nápolyi, és amit a felszolgálók műveltek ott, az valami színház volt. Szemrebbenés nélkül elveszik a kanaladat ha nincs a kezedben, azért, hogy kinyissanak vele egy másik asztal borát, persze nem adják vissza, tányérokat törtek..míg ott voltunk legalább 4 tányért összetörtek, beleisznak a borodba (töltenek maguknak - ezt a szomszéd asztalnál játszották el). Egyszóval nagyon mulatságos, majd szombat este vacsorára voltunk hivatalosak Celliékhez. Anyukája rengeteget főzött..csak az előételekből jól lehetett lakni, és jól is laktunk. Mindent meg kellett kóstolniuk anyuéknak. Nekem már lazábbak voltak a játékszabályok, hiszen sokszor ettem már náluk. Apa viszont a végére kipukkant - a babát, ami igazán nápolyi édesség (rumos) - már nem bírta megkóstolni. Anya tartotta a frontot :) persze a nápolyi anyuka csomagolt nekünk reggelre édességet, hogy apu is meg tudja kóstolni. Még vasárnap óta, hogy elmentek nem beszéltem velük, hogy hogy érezték magukat, és amiket hazavittek hogy tetszettek otthon, de biztos vagyok benne, hogy jó volt nekik is ez a pár nap együtt, az, hogy egy eddig ismeretlen városban voltunk együtt és felfedeztük együtt csak hab a tortán.

elég a döglésből

Egyszerűen nem hiszem el, hogy olyan lakótársakat kellett kifognom, akiknek egyáltalán nincs igénye a táncoláshoz meg arra, hogy kimozduljanak otthonról. Hurrá örülök nagyon. Tudom, hogy anyuék holnap fognak jönni, ezért sem szerettem volna sokáig marani az este folyamán, csak kicsi zene meg emberek közt lenni. Nade, hogy még ez sem. A lényeg viszont, hogy Celli és egy néhány egyetemi barátja jön. Biztosan jól elleszünk. Jobban kedvelem őket, mint a gimnáziumi barátokat, bár még csak 1x taliztam velük. BASTA

rövidke kiruccanás..hmmmm

A lakótársaimmal nem lehet tervezni ha gping outról van szó. Egyáltalán nem mozdulnak ki, én meg itt halálra unom magam (ha maradok köv félévben váltani fogok albit). Már 2 hete elterveztük, hogy nov 2án, mikor túllesznek a vizsgákon, megyünk szórakozunk minden ami belefér..na tessék nov 2-a ill bocsánat már 3-a van hajnali 0.24 és már itthon vagyok. Ezt nevezik ők kirúgunk a hámból partynak? Ok, abban van vmi, hogy nem volt sok ember az utcán, hiszen mindenki otthon sír, hogy Nápoly kikapott a Milántól, na de kérem...ha 3 csaj bulizni akar, akkor tud nem? Legalább igyunk és meglesz a hangulat akármihez. Na ők nem..egyáltalán. Kicsit fel vagyok pörögve emiatt. Nem hiszem el, hogy pont őket sikerült kifognom. itt van az ablakom alatt a bár, ahol még az életben nem voltam, mert úgy volt, hogy együtt megyünk el, és habár megvolt a lehetőségem, hogy menjek, nem mentem, merthogy majd velük. Naív voltam. A héten elmegyek oda, keresek valakit aki hajlandó kimozdulni és iszok..amint hazaérek komolyan mondom, ha valaki otthon akarna marasztalni nagyon csúnyán fogok ránézni. :) és ezt most a smiley ellenére komolyan mondtam. Csajok, srácok BULIZUNK decemberben, januárban!!!!!!!!! és nem fogadok el olyan választ hogy nem. Nem hagyom, hogy apácát csináljanak belőlem :D

A nápolyi anyukák

Komolyan mondom elképesztőek. Ma pl egy barátomnál ebédeltem, szokás szerint nagyon finomat, ízleteset csinált az anyuka - rákocskás ruccolás tészta, paradicsomos tészta (a srác vega), pizza (min 3 féle), rák és egy bizonyos fajta halacska sütve panírozva salátával, majd mozzarella, de nem ám a zacsis változat, hanem friss mozzarella, és a végén kávé majd édesség. Az anyuka nem engedett haza kaja nélkül. Odarakott nekem egy (nem túlzok) tepsiben, amiben egy családnak való adagot készítenek - 3 fajta pizzát, ami egy hétre való, és 2 friss mozzarellát is. A barátom azt mondta, hogy ne aggódjak, mert nem csak velem csinálja ezt, hanem mindenkivel. Nem engedte hogy elmosogassak sem. Celli anyukája is mindig küld valamit haza velem, mikor náluk eszek, valami édességet, hogy legyen estére, vagy másnap reggelire. Nagyon nagyon gondoskodóak ezek a nápolyi anyukák. A következő bejegyzésem recept lesz, így aki szeretné kipróbálhatja a nápolyi specialitásokat, mint ez a rákos - rucolás tészta is. Isteni finom, és nagyon telít. Nyami nyami....Celli anyukája isteni tésztát csinált, paradicsomos, husis, de vmi isteni..nem hittem volna, hogy ilyen is lehet. Mindenképp meg kell tanulnom - olyasmi neve van nápolyiul, hogy pofon :)

tutta la cittá é un grande campo di squash

tutta la cittá é un grande campo di squash. Annyit tesz, hogy az egész város egy nagy squash pálya. Azonban nem csak a squash-é, hanem és még inkább a focié. Előbbire bizonyíték, hogy Nápolyban nincsenek squash pályák, mindössze kb 3-4. Egyik barátom mondta, hogy fölösleges, mert ha játszani támadna kedve fog egy labdát és hozzácseszi a falhoz. Szép mi?! Mondtam neki, hogy nem így múködik..ne ezt ők nem érthetik. Itt a tenisz a népszerű. Foci...mindig, mindenhol, még a galléria területén is, az üzletek közt..Elképesztő..téren, utcán, sikátoban, hajnalban, délután, éjfél után akármikor akárhova mész a gyerekek, tinédzserek fociznak. :D Meg vannak őrülve érte, ja és ma van Milan - Napoli meccs a tv-ben. Kiváncsian várom az eredményt. (ilyenkor fölösleges kimenni az utcára, senkit sem találni ott), mindenki nézi a meccset.

ebéd napoletano módra

Cellivel tanultunk a könyvtárban - ő vizsgára, én olasz beugróra készültem. Úgy döntöttünk (ill ő), hogy itt az ideje, hogy megismerjem a spanyol negyed egyik ékességét, egy trattoriát, ahol a felszolgálás, és a légkör olyan igazi nápolyi..A spanyol negyed egyébként az, ahol fokozottan kell figyelni a táskádra, ahol nem lehetsz elég óvatos miközben a szűk utcákon sétálsz vagy a motorosok, vagy a tolvajok miatt + ahova sötétedés után kifejezetten tilos a bemenet, mert nagyon veszélyes. Egy perugiai tanárom azt javasolta nekem, hogy ne menjek oda egy hatalmas gorilla méretű testőr kísérete nélkül. Mindezek ellenére, én már sétáltam ott egyedül is, persze csakis nappal. Nekem nagyon tetszik, tele van tényleg szűk utcákkal, emelkedőkkel (amiken én nagyon szeretek sétálni) és megvan a hangulata. No elmentünk oda ebédelni. Rengeteg ember várt a trattoria előtt egy egy üres asztalra, hiszen nagyon népszerű. Turisták nem járnak oda, inkább helyiek, munkából elszabadult éhes dolgozó emberek, mert jól főznek és olcsón lehet jóllakni. Kenyér, primo piatto (ami általában valamilyen tészta), secondo (hús, sajt ilyesmi) és gyümölcs fejenként max 9-10 euró, ami a helyi árakhoz képest tényleg kedvezőnek mondható. Egy papírlapon van felsoraztatva a választék..mi kagylós spagettit ettünk, secondonak pedig mozzarellát...nagyon finom és laktató volt. Nápolyi szokás pl, hogy a tészta tocsog az olajban..szóval már azzal jóllaktam. :) A gyümölcsöt egy óriási tálban hozták, úgy ahogy beledobálták ők, és vitték körbe az asztalokon, hogy lehet választani ki mit akar. De ami tényleg nápolyivá tette..tudjátok..filmek szerint nápolyiak, olaszok mindig kiabálnak..STIMMEL! Az egész ebéd alatt kiabálás ment, üvöltözés, de olyan vicces formában. Alkalmanként be-bejött a pasi, hogy ne terpeszkedjünk el az asztaloknál, nem kávéház, ahol beszélgetni lehet..ha befejeztük menjünk menjünk, mert kell nekik a hely, várnak még sokan kint. Mindebből persze egy szót sem értettem, merthogy napoletanoul beszélt, Celli fordított, mindenki nevetett, és viccre fogta. Ez az étterem erről híres, a nápolyi stílusáról..és a poén az egészben, hogy képesek és felállítanak, ha már nem eszel :) A pincér pl, hogy kinyisson valami üveget a mellettem lévő asztallnál, nem volt nála bontó, fogta hát a kanalamat, amit nem használtam, és anélkül, hogy megkérdezte volna, v elnézést kért volna, csak elvette, kinyitotta, és elvitte utánna magával. Wow..van is róla egy kép, amint már csak kés és villa van az asztalon..http://picasaweb.google.com/ciaoalexa a Cellivel nevü mappában lehet megnézni! Valami elképesztő volt. Mindenképpen megyek még oda. A hab a tortán, hogy ez még semmi sem volt. A tulajdonos mondta hogy jöjjek vissza fél2, v estefelé, amikor az igazi műsor zajlik..ordibálás, tányér törés minden amit el tudok képzelni! TUTI hogy megyek :D :D :D

Perugiai visszatérés

A hétvégén csokifesztivál volt Perugiában, a mi szeretett Perugiánkban. Már augusztusban elhatároztuk a csajokkal, hogy visszajövünk, talizunk, bulizunk, mint annak idején. Nem mindenki jött el ennek ellenére. A vicces dolog az volt, hogy spontán csináltunk sokmindent. 1 óra kocsiútra Perugia előtt még nem tudtuk hogy hol tudunk aludni..végül nekem köszönhetően az egyik barátomnál aludtunk (az éttermes pasinál - ha így jobban ismerős) :D Megérkeztünk, és már ment a nagy készülődés a másnapi fesztiválra - standokkal foglalkoztak az emberek, kezdett telelenni a város. Másnap wow..mint a heringek, de még nem annyian voltak, mint vasárnap. Vasárnap igazán mozdulni sem lehetett a főutcán..de ne szaladjunk ennyire előre...
Első nap sétáltunk kicsit, körbenéztünk, majd este elmentünk bulizni, megnézni mi az a hely, ami a nyári törzshelyünk helyett üzemel télen. Hát..a nyári szimpibb és nagyobb is (nyitott persze). Viszont mikor megérkeztünk a helyre..hát az ami ott fogadott.A meglepődés az arcokon, és a vizsontlátás öröme. még az a srác is a nyakamba ugrott, aki annak idején el se köszönt tőlem, és nem beszéltünk az utolsó héten kb, mert visszautasítottam. :D Örültek nekünk. Találkoztam egy lánnyal is, aki ott maradt tanulni. Kellemes meglepetés volt. Egyszóval egészen jól elvoltunk a perugiai éjszakában is, igaz nekem személy szerint hiányzott az Eden kinti terasza,ahonnan mindenkit lehetett látni, levegőn voltunk meg minden. Volt viszont negatívum is a történetben sajnos. Fabioval ott ismerkedtem meg sajnos csak a végén hónapnak, de utánna még tartottuk a kapcsolatot egy ideig. Most hogy viszontláttuk egymást, nagyon örültünk..azonban egy másik egyén kapcsán belekeveredtünk egy beszélgetésbe..ki mit akar a másiktól és amikor tisztázódott, hogy én semmi különöset ill komolyat..közölte velem, hogy akkor nem fogunk többet találkozni hallani egymásról. őnem fog keresni. Őszintén szólva igencsak meglepődtem ezen, hiszen nem hittem, hogy egy közel 35 éves férfi ilyet képes mondani, de hát...ő tudja.Azért szerintem maradhattunk volna kapcsolatban, hiszen olyan gyakran úgy sem találkozunk.
A hétvégének több konklúziója is van: 1. csokiból is megárt asok, azóta még nem ettem csokit, és nem is akarok egy darabig, nem esik jól (már 1 hete volt) 2. az olasz pasik szeretik túldramatizálni a helyzetet (ezt más kapcsán is megtapasztaltam már - úgy Perugiaban, mint Nápolyban), szóval már az elején tisztázd le, avagy legyél rideg mint a szikla...

egy őrült nap

Bele is csapok..későn keltem fel, így lekéstem a vonatot, és ezzel egy tanárral való talit (amit amúgy sem tudtam így elhatároztam, h akkor lega beiratkozok az oasz tanfolyamra de a helyet nem találtam meg, így siettem az állomásra, hogy ne késsem le a köv-őt, ami 11.26kor indult oda értem nyugiban minden erre nem indult a vonat az elején még cask vágányváltások voltak volt mellettünk egy másik vonat is, ami uabba az irányba ment de az később indult majd a hangosbemondó bemondta, hogy azonnal indul az..én kétkedő voltam, és maradtam a vonaton
de az ajtóban h szaladjak, ha mégis menne mások átszaladtak.
aztán kiderült, hogy az mégsem akar indulni, csak úgy tesz mintha na akkor visszaszaladtak végül jó 15 perc múlva tényleg induélni látszott átszállt mindenki erre rá 10 percre elindult az a vonat amit mindenki otthagyott. rá kicsivel elindultunk mi is megnyugodtam, hogy ok még bőven odaérek az egészségügy órámra ami az első tali lett volna a tanárral hiszen 11.26 - 12.15-re capuában vok, az óra 14.20kor kezdődik. elvileg volt időm, namost késések, nem indult a vonat, végül elindult...de casertában 15 percre capuától leszállítottak minket, hogy ez a vonat mégsem megy capuába hanem visszamegy nápolyba. na akkor várni kellett egy másikra megkérdeztem 2 embert is, hogy mivel kell menni, megnéztem a táblát a 2. vonat volt jó nekem
felszálltam rá, és úgy van hogy 2 megálló van capuában, a 2. jó nekem...az elsőt elhagytuk készültem hogy leszállok a követklezőn, de nem volt ismerős. szintén capua de egy 3. megálló
na oké, nincs baj...a következő tuti az lesz tök ismertelen helyre vitt. na még vártam egyet, aztán leszállltam megkérdezni h hol vok és hogy lehet visszajutni mondta a pasi, kalauz, hogy...vagy megyek vele tovább v várok itt, de ezt naon ygrosan mondta, úgyh nem értettem sokat belőle
de mentem tovább vele a vonattal. egyszer leszállított, és mutatta hogy mire szálljak fel, és mindta a kollegának h mutassa meg nekem hol kell leszállnom, az eső capua megállón:
persze nem mutatta meg nekem, de tudtam magamtól hol kell leszállnom. ott várni kellett még 15 percet v 20t hogy jöjjön egy másik, és lerakjon az 5 percre lévő megállótól.uabban a városban
de nem akartam buszjegyre költeni még 1,1 eurót. de már ekor nem is volt jegyem, mert nápolyból olyan jegyet adnak az egy órás útra, amivel 160 percet lehet utazni hát én ezt erősen átléptem, de nem érdekelt, mert késések meg minden, meg vonattévesztés de szép tájat láttam legalább. szóval 11előtt indultam el a házból., a suliba mikor érkeztem kb 14.50. kicsit arréb..pár megállóval. na aztán még nics vége 14.20kor kezdődött az én olvasatomban mert maileztem a tanárral, és mondta hogy ma kezdődik újra a kurzus elmentem, de az aula üres volt erre lementem a TO-ra kb, hogy változtatták az aulát v mi van?! nem a felelős pasi volt bent, de megnéztük közösen és kiderült hogy az óra délelőtt 10 kor volt megtartva és már az a tanár sem volt bent ilyenkor akivel beszélnem kellett, mert lerövidítette a vizsgát nekem és cikkeket akart adni olvasni ja közben végig smseztem Peppével merthát egymás közt ingyen van havonta 4000 smsünk és már mikor casertában leszállítottak a vonatról minket eldöntötte, hogy jön értem kocsival capuába, mert uez lesz visszafelé is..kavar, csak még ráadásul sötét is lesz és az állomáson nem biztonságos olyankor nekem szóval írtam neki, hogy a hab a tortán, hogy nincs megtartva az óra sem mert már délelőtt volt erre ő...most komolyan?! és most?
most várlak téged v vonatra ülök.na zuhanyzok és mindjárt érkezem mondta. kocsival 20 perc az út kb.addig ittam egy kávét és még jó hogy vittem a könyvet olvasni + a szótárt hozzá
mert közben keresgéltem szavakat is. aztán megérkezett...megtalált m közben én elmászkáltam, hogy ne kelljen bekeveredni a suli elé neki, kimentem arra az útra amin jött és betájoltam neki magam, hogy na akkor keress meg: új játék. találj meg. tetszett neki, és megtalált azonnal
aztán elmentünk venni nekem olyan vackot a karomra, amibe bele tom tenni a zenelejátszót futás közben, de nem volt v túl nagy batár volt így nem vettem majd ettünk egy fagyit és 7-re értem haza. na milyen napom volt?

és ráadásul annyira nyugodt voltam végig, hogy ihaj
komolyan nem is idegeskedtem

I know I know

Tudom, hogy eltűntem ebben a hónapban, de ennek megvan ám az oka. Nápoly! Vmi katasztrofálisan zavaros hónapom volt így visszagondolva, vegyítve mindenféle jóval, rosszal, meglepetésekkel. Először is, ami az egyik legfontosabb INTERNET..Csak úgy tudtam netet szermányolni (méghozzá azt amit már egy hónappal ezelőtt is megkaphattam volna - ha nem kell a töbiekre várni, hogy eldöntsék mit akarnak), hogy nem mentem suliba 3 napig, és 3 napig csak üzlet, bank, lakás, okmányiroda között rohangáltam de szó szerint. Először tájékozódás, aztán vásárlás1 (magyar codice fiscale=adóazonosítót nem fogadnak el), vásárlás2 (úgy sem lehet, hogy vki nevére az én kártyámmal), vásárlás3(végre van olasz számom, de a kártyát nem akarja elfogadni - annak ellenére, hogy UNICREDITes, ami olasz bank könyörgöm, de mivel magyar a szerződés szervasz!), vásárlás4 (a főbérlőmnek, aki mellesleg ügyvéd - saját nevére, kártyával, codice fiscaleval - a kártyája sem volt jó -pluszban kellett még egy kód neki) Ez mind kb 1-1 nap volt, mert hol ez nem ért rá, hol az nem volt. már az bankom igazgatójával is beszéltem ezalatt. De a lényeg, hogy végre van, amilyen olyan, de van!
Az egyetemen még mindig nem indult el minden óra, még nem tudni hogy lesznek-e bizonyos órák, avagy csak a következő félévben, a tanárokat mailen nem lehet elérni. Az elmúlt 2 napban mentem suliba, de az órám, ami nagyon fontos lenne, nem volt megtartva, és ezt vhogy majdnem mindenki tudta, mert senki sem volt bent még 3 emberen kívül..de hogy honnan tudták nem tom, merthogy a neten semmi sincs fent az is biztos. Szal úgy döntöttem, hogy pápá egyetem, tanulok itthon majd inkább..persze ez csak első fellángolás, de elég nagy a lángja! :)
Történt amúgy jó is..végre sikerült lefoglalni a jegyet a családnak, jönnek majd...szerveznem kell egy jó kis pár napot Nápolyban és környékén nekik, hogy tuti ne unatkozzanak :) voltak már vendégeim is - szinte az első hétvégén. A 2 német barátnőm, akikkel Perugiában laktam együtt, meglátogattak. Ők már komplett programmal érkeztek, egyik nap Pompeji (ez volt a 4.alkalom, hogy láttam, úgyhogy ha a továbbiakban valaki kiváncsi rá, megmondom, hogy lehet eljutni oda, de én inkább kihagynám :D), másik nap Capri (gyönyörű város, csodaszép panorámával, de a tenger mozgása miatt nem tudtuk megnézni a Kéksziklát sajnos - ezt majd anyuékkal), első délután Nápoly (amikor esett az eső, így nem készült sok fotó). De a lényeg, hogy nagyon jól szórakoztunk együtt. Esténként tettünk 1-2 kört a városban, kipróbáltuk a vizipipát. Legközelebb én megyek hozzájuk Rómába pár napra. Ja és ami a legszuperebb...jön a péntek amikor utazunk Perugiába közösen! Vissza az álomba, ahogy Virág mondta egyszer. :) Már alig várom, újra a bulis városunk, tele lépcsőkkel, ismerős arcokkal, és sok sok csokival - ugyanis csokifesztivál lesz a hétvégén. Nyami!! Majd hozok kóstolót :D

Bella Napoli

Perugia után egyenesen lejöttem Nápolyba, hogy találjak magamnak valami szállást, hogy mire újra visszajövök már legyen hol laknom. Hagytam magamnak 3 napot rá, gondoltam elég lesz. Hogy milyen naív voltam!!! Dehogy elég. Olyanokat akarnak itt kiadni az emberek, hogy el se hittem volna, ha nem a saját szemmel látom. A kedvenceim: ablak nélküli szoba, alacsony plafon, de annyira alacsony, hogy én a magam 170 cm-mel súroltam a plafont, pedig nem vagyok egy túl nagy teremtés szerintem (de ide már öcsi pl be se fért volna..hmmm én sem nagyon), következõ: baromi nagy lakás, szupi konyha, fürdõ minden, DE 9 lány 1 fürdõszoba..(na az milyen?!); következõbe öcsit nem lehetett volna altatni a saját szobámban, mert hogy hímnemû, és az a szabály, hogy fiúk nem alhatnak ott a 7 lány mellett...(Scusa..apácza nevelde?!); majd átjáró szobás ház (az meg az egyik félnek sem jó). Szóval 3 napos keresgélés után kissé csalódottam, és izgatottan tértem haza Magyarországba. Kissé féltem, hogy 10-e után már nem fogok semmit találni. Tulajdonképpen majdnem így lett. Találtam egy édi kis lakást a centrumban, hatalmas terasszal, de ici pici (vagy még annál is kisebb singolával) a bõröndöm pl nem fért volna be. Ennek ellenére majdnem kivettem, hogy beleszerettem az egy kisebb lakásnyi teraszba a legfelsõ emeleten, ahonnan csodás volt a panoráma. A vége azonban az lett, hogy szintén a centrumba lakok, de sajnos nincs saját szobám.8an vagyunk lányok a lakásban, 2 fürdõvel, és 1 konyhával. A lakással amúgy megvagyok elégedve, mert nagyon klassz, de azért jó lenne egy saját szoba. még nincsen lakótársam, ha szerencsés vagyok akkor nem is lesz, de ezt sose lehet tudni. Internet még nincsen, úgyhogy azt magamnak kellesz eszközölnöm. Ha rajtam múlna, már tegnap lett volna netem, de megvárom a többi lakótársat hátha õk akarnak köttetni. Olcsóbban jönnénk ki. Most gondolhatjátok szegény lány, egyedül a nagyvárosban pláne Nápolyban..keresgélt lakást. Mekkora mázlim van, hogy ez nem így volt. Ismerek itt egy srácot, Gennaro a neve, õ jött elém az állomásra, este elvitt pizzázni a barátaival, 20 ember egyszerre, én meg hulla fáradt képzelhetitek mennyi nevet jegyeztem meg..hát 1t sem. Másnap kb 2 lakás után neki el kellett mennie, de egy barátja jött velem tovább nézegetni lakásokat. Õ Celli és imádom. Elviselt engem 3 napon át, majd miután visszajöttem is talizunk minden nap, meg a hülye igényeimet, hogy pl legyen ABLAK! Micsoda kérés mi?! :) A lényeg, hogy rengeteget segített nekem, ha õ nincs én már rég diliházban vagyok és még lakás nélkül. De komolyan! Amúgy gondolom mindenkinek megvan a vélemény Nápolyról..hallunk 1001 dolgot a Tv-ben, híradóban, maffia, kosz, szemét, bûnözés, rossz emberek. Ennek a fele sem igaz, illetve nem mindenki ilyen. Nem tudom minek köszönhetem, hogy találkoztam ezekkel a srácokkal, de irtó nagy mákom van velük. Mindegyik úgy vigyáz rám, fõleg az elõbb említett 2, mint apa a lányára, még az elején nem mehettem át (és még most is ritkán) úgy az utcán, hogy ne fogták volna meg a karom, raktak volna bentebb a szélén, ha jött egy motoros, vagy rakták volna át a táskámat a belsõ oldalra. Egyszerûen aranyat ér mindegyik. Celli családjánál voltam mikor visszajöttem 1 éjszakát, mert az ancija nem akarta, hogy hostelbe menjek + velük ebédeltem számos alkalomkor, és apuja azt mondta, hogy minden vasárnap vendég vagyok náluk ebédre. Ancija csomagolt nekem tortát másnap reggelre mikor már megvolt a szobám. Nagyija tanított fõzni egy kicsit. WOW! Annyira rendesek itt az emberek, persze vigyázni kell velük (most általában beszélek a nápolyiakról) nem szabad naívnak lenni, hiszen jobb félni mint megijjedni, de szerencsére (kopp kopp) még nem volt rossz tapasztalatom. Van itt még egy magyar lány és a párja (szintén Erasmus). Õk is rengeteget meséltem, hogy mennyire jószándékuak itt az emberek, nincs még egy ilyen város a földön, ahol az idegeneknek ennyire segítenének. Mikor már nem tudták meghosszabbítani az éjszakájukat a szálláson (B&B) a tulaj maga keresett nekik egy másikat, és mondta, hogy nem kell minden cuccot elvinni, van egy szobája, oda bezárja nekik a holmikat, és nem tûnt el semmi.Komolyan mondom le vagyunk nyûgözve mind3an. Na de...ideje felébredni mostmár és látni is valamit a városból, hiszen annyira csodálatosan szép a város maga.Itt a tenger, hatalmas és gyönyörû templomok, terek. A napokban van a Pizza Fest is, amire mindenképpen el akarok menni.Koncertek vannak a legnagyobb téren, lehet enni, inni..Hmm jut eszembe a nápolyi pizza! Már összefolyt a nyál a számban. :) No, megyek kezdem a napot, nézek internetes lehetõségeket, hogy minél hamarabb legyen. Függõ vagyok! :D

giorno fortunato

Már majdnem vége van a Perugia-i ittlétemnek, kicsit rossz rágondolni, de örülök is, mivel előttem még a félév..új helyek, emberek, tapasztalatok..nade most inkább sztorizok még erről a helyről. :) Képzeld voltunk csokigyárban (Perugina) nagyon klassz volt, és fincsi illat volt mindenhol, de sajnos nem mehettünk le a drágaság közelébe, csak egy üvegfolyosón nézhettük hogy működik a gépezet.A legjobb, hogy a végén kaptunk csokit..mondanom sem kell, hogy másnap már nem volt belőle semmi.
Hogy mennyit ettünk az elmúlt 2 napban..valami hihetetlen. Pont mióta véletlenül taliztunk egy pasival. Egyik este együtt mentünk át egy társasággal a helyi discoba, és végigtáncoltuk az estét. Jól elvolt a társaságunk együtt. Tegnap előtt pedig épp egy lakótársammal kerestünk csokis crepest, hogy kielégítsük az édesség utáni vágyunkat.Mikor már sok utcát bejárva sem találtunk semmit, feladtuk eszünk amit tudunk. Egy bárból kijövet -miután nem fogyasztottunk, mert nem voltak szimpi áruk- találtam a földön 5 eurót, gondoltuk na most dőzsölünk:D gelato, kebab akármi, mikor szembetalálkoztunk a fent említett pasival. Kérdezte, hogy merre merre lányok? Épp vmi helyet keresünk, ahol ehetünk. Gyertek csak velem. (Ja, mondtam már, hogy étterem tulajdonos?!) Innentől adott volt a dolog. Mivel előző alkalommal ott ettünk, és nem volt valami jó (ő házon kívül volt még - és még akkor nem ismertem), meghívott minket. Választott kajcsit nekünk, lakótársam fincsi husit evett, sült krumplival, én óriási egybe halat kaptam, és a tányér tele volt kagylóval, de fullra tele tele, nemcsak megmutatták neki + fél liter fehér bor, mentes víz, pizzaszerű kenyérke a kajcsi mellé. Egyszerűen le voltunk nyűgözve. Minden ott volt előttünk egy terülj terülj asztalkám. Fantasztikus volt tényleg. Ja és mindez a főutcán az egyik étterem a 2ből, ami elfoglalja az utca közepét, és nagyon drága is ráadásul. (ne akarjátok tudni kb mennyi lehetett) Kajcsi után bementünk a bárba, ott még kávé, esti panoráma Perugiára. Olvadoztunk bnőmmel. :D Majd tegnap este elhívott minket mozizni hozzá, mentünk 3an, és ott is mire odaértünk meleg pizzától kezdve, pici sajtokon keresztül, óriás popcorn, édesség, olivabogyó, grissini, bambi, bor minden volt. Ez vajon olasz vagy marokkói mentalitás? :) Szerintem mindenbizonnyal olasz, végtére is itt él már egy ideje. A hab a tortán hogy egy pultusa Nápoly mellől való, és már telefonált nekem szállásügyben. Ha még ez is meglenne...csak ennyit mondok...WOW!!!!!!

Anconai kiruccanás

Egy lengyel csoporttársam szervezett egy kirándulást az elmúlt hétvégére a tengerre. Az eredeti terv szerint 2 napos kiruccanás volt, éjszaka a parton alvással. Nagyon tetszett az ötlet így hát elmentünk. Kelés reggel 6kor helyett J nem volt lefekvés sem..elnyúlt az előző esti bulink, így csak hazarohantam cucc a vállra, és már indultunk az állomásra, mert a vonat 7kor indult. A 3 órás út alatt lehetett valamit pihenni. Anconából nem sokat láttunk ami azt illeti, csak az állomást. Rögtön indultunk a tengerhez. Wow micsoda időt fogtunk ki. Nagy szél volt az elején, aztán valahogy lecsendesült a dolog, de az óriás hullámok maradtak. Észnél kellett lenni, ha bementünk a vízbe, bár így is becsúsztak sérülések a kövek miatt. Volt egy akkora hullám is, ami teljesen egy lendülettel felkapott és kirepített a partra, akkora volt. Ja és mikor kellett kint lennünk? J naná, hogy délben. Le is pirultam asszem. Egy szóval klassz volt meg minden, de nem hiszem, hogy egész napot ott tudtam volna tölteni, főleg, hogy a parton egy csepp árnyék, egy darab fa annyi sem volt. Így hát hazatérünk az uccsó vonattal, de el kellett tölteni kb 1,5 órát Foligno-ban a busz miatt. Egy bárban azért sikerült felmelegednünk. Majd este jött a szokásos megmozdulás – Eden, Domus.

Perugiáról

Hosszú kb 6 órás vonatozás után megérkeztünk Perugiába. Mondanom sem kell, hogy meglehetősen vicces volt Firenzében vonatot váltani a rengeteg és főleg nehéz csomagokkal. Mikor megérkeztünk nagy szerencsénkre találkoztunk egy kínai lány és segített cipekedni. Így könnyebben eljutottunk a szállásunkra. A szállás maga egészen jónak mondható szerintem, bár a fürdőszoba hagy némi kívánnivalót maga után. Egy zsákutca végén lakunk 8an együtt. Főleg csajok, és egy angol srác és abszolút nemzetköziek vagyunk. J 5 nemzetet fedünk le (angol, német, francia, orosz, magyar) és 6 nyelven beszélünk egymás közt, csak szegény orosz lány nem tud a saját nyelvén beszélni senkivel. Jó fejek a lakótársak, kedvelem őket. Ahogy egyre több idő telik el, egyre jobban megismerjük egymást. Mi magyarok vagyunk a legidősebbek.

A ház amúgy nagyon jó helyen van. Perugia főterétől (Piazza 4 Novembre) csak 3 perc séta az egész, mégis csendes.

Hogy mivel telnek a napok? Nos főleg edzéssel J ugyanis a város nagyon dombos, rengeteg lépcső van, amiket nap mint nap meg kell mászni, ha menni akarsz valahova, de így 1 hét után kijelenthetem, hogy egyre jobban bírom. Nem lesz probléma az állóképességemmel, csak az a baj, hogy felfedeztünk egy liftet, amivel könnyen ellehet jutni a sulihoz..szerintetek mennyire használjuk azóta a mellette lévő lépcsőt? J Emellett persze beindult a suli is. A szintfelmérő után külön csoportba kerültem a többiektől, de azért van egy magyar lány még velem. Ez a legmagasabb csoport amúgy, de szerintem ez nem jelent semmit, a dolog lényege, hogy van mit tanulnom. A tanárunk nagyon jó fej viszont, egész órán mosolygunk, mert olyanokat alakít, hogy az csak na. Kb mint egy színész J mókás fazon, de a többi tanárunk is jó fej. Beszélni még nem nagyon merek, de fogok..igyekszem.

Na és az estéink… hát azok az elmúlt egy hét alatt kísértetiesen hasonlítottak egymásra. Még az elején felfedeztünk egy helyet, amit Eden-nek hívnak, ez egy amolyan étterem, bár, ahol lehet táncolni is. A szintfelmérő előtti estére szerveztek nekünk egy International Student Party-t, azóta is ott vagyunk minden alkalommal, de ma már megérett az igény arra, hogy váltsunk, és nézzünk más helyeket is. Hajnal 1-2 felé bezár a bár, és megy mindenki a Domusba, amit úgy tudni, hogy az egyetlen disco a belvárosban (öhöm …az ott dolgozók mondták nekünk J) és ami alap itt, bár még nem nagyon csináltunk eddig, de én mostmár nagyon szeretném rendszeresíteni, az, hogy buli, bár előtt kiülünk a főtérre. Rengeteg ember van esténként a katedrális lépcsőjén, imádnivaló komolyan, ahogy csinálják ezt az egészet. Ja és mindig van ott valami program, ha épp nincs semmi szervezett, akkor a fiatalok viszik a gitárjukat, és zenélgetnek kicsit, de ma pl lesz egy koncert. Elég komolyan készülnek rá, bár elvileg egy populáris no name valaki lesz..na ezt jól megmondtam J mindenképpen ott a helyem.

első_post

Sziasztok! Eljött a pillanat, amikor úgy éreztem egy blogra nekem is szükségem lehet :-) Többször megkaptam már, hogy nem adok jelt magamról ha valamerre járok. Nos, hátha ezáltal többet lehet majd tudni rólam (és gyakrabban), kintléteim során..remélem beválik. Egy szó mint száz: jó olvasgatást hozzá, és szóljatok bátran hozzá a témákhoz ha úgy érzitek.
Sok puszi

Koppenhágai kiruccanás

Szóval Koppenhága..az első utam Christiania-ba vezetett, ami egy belvárosban található hippi negyed. Lelakott, elhanyagolt hely ez, de épp megfelelő a helyi drogüzletek gyors megkötésére. Azon az utcán ahol árulják az anyagot nem lehet fényképezni, erre egy nagy táblával hívják fel a turisták figyelmét. El se hittem mikor láttam, hogy emberek élnek is ott – igaz állam által birtokolt házakban ugyan. Megvan a hangulata az biztos. Másnap már következett a város szép oldala olyan dolgokkal mint a Botanikus kert, a Rosenborg kert, mely utóbbi Koppenhága egyik leglátogatottabb parkja. Nagyon szép meg kell hagyni. Bicajt ilyenkor letettük a kapunál, aztán eltöltöttünk ott pár félórákat, órákat hangulattól, időtől függően. Ha arra jártok menjetek el a Nemzeti Múzeumba, de arra számítsatok, hogy 1 nap nem lesz rá elég. Rengeteg terme van, külön szedve századok, korszakok szerint minden. Sajnos nem sikerült bejárni még az ötödét sem a helynek, de mindenképpen érdemes lett volna, nagyon érdekes dolgokat láttunk benne, és ami a pláne ingyenes a belépés. :) A városban szinte mindenki bicajjal közlekedik, valami fantasztikus élmény volt ezt látni. Végig kiépített bicaj utak vannak, és annyira megvan a kultúrája ennek a közelekedés fajtának, hogy a kocsik még a 100 m-vel mögöttük járó kerékpárost is elengedik a kereszteződésben. Nagyon élveztem, hogy így fedezhettem fel valamilyen szinten a várost. Szeretnék mindenképpen visszamenni még oda, hogy elmenjek olyan helyekre, ahova most nem sikerült. Ilyen pl a Tivoli, ami Dánia legismertebb vidámparkja. Drága a belépő, ha jól emlékszem kb 285 DKK volt (1DKK=34 Ft), szal majd 10000 Ft, viszont lehet kapni olyat is, ami már szerintem abszolút megéri (3000Ft-ért cirka) amivel csak be tudsz menni, de nem ülsz fel semmire. Este állítólag csodálatos a Tivoli, ilyenkor kell ez utóbbi jegyet kihasználni, ki van világítva minden, lehet piknikezni, de inkább hozott kajával. :)

Jaj majdnem elfelejtettem ami engem leginkább lázban tartott a hét elején, míg meg nem láttam, Koppenhága nevezetessége!A kis hableány! Ő egy nem túl nagy szobor a tengerben közel a parthoz, olyan távolságra, hogy fel tudtam hozzá mászni (cipő nélkül persze hátha beleesek alapon). Nem egy nagy durranás, de én nagyon örültem, hogy végre megnézhettem, és fotózkodhattam vele. A tenger egyébként kellemes térdig, ugyanis ki gondolta volna, hogy Dániába kell fürdőruci :) és tele van medúzával. Állítólag nem csípnek, a srácok ki is vettek 1-2-t, és nem lett semmi bajuk. Képeket raktam fel a webalbumba, hogy lehessen valamit kapcsolni azokhoz amiket itt leírtam. Menjetek Koppenhágába! Puszi