Perugiai visszatérés

A hétvégén csokifesztivál volt Perugiában, a mi szeretett Perugiánkban. Már augusztusban elhatároztuk a csajokkal, hogy visszajövünk, talizunk, bulizunk, mint annak idején. Nem mindenki jött el ennek ellenére. A vicces dolog az volt, hogy spontán csináltunk sokmindent. 1 óra kocsiútra Perugia előtt még nem tudtuk hogy hol tudunk aludni..végül nekem köszönhetően az egyik barátomnál aludtunk (az éttermes pasinál - ha így jobban ismerős) :D Megérkeztünk, és már ment a nagy készülődés a másnapi fesztiválra - standokkal foglalkoztak az emberek, kezdett telelenni a város. Másnap wow..mint a heringek, de még nem annyian voltak, mint vasárnap. Vasárnap igazán mozdulni sem lehetett a főutcán..de ne szaladjunk ennyire előre...
Első nap sétáltunk kicsit, körbenéztünk, majd este elmentünk bulizni, megnézni mi az a hely, ami a nyári törzshelyünk helyett üzemel télen. Hát..a nyári szimpibb és nagyobb is (nyitott persze). Viszont mikor megérkeztünk a helyre..hát az ami ott fogadott.A meglepődés az arcokon, és a vizsontlátás öröme. még az a srác is a nyakamba ugrott, aki annak idején el se köszönt tőlem, és nem beszéltünk az utolsó héten kb, mert visszautasítottam. :D Örültek nekünk. Találkoztam egy lánnyal is, aki ott maradt tanulni. Kellemes meglepetés volt. Egyszóval egészen jól elvoltunk a perugiai éjszakában is, igaz nekem személy szerint hiányzott az Eden kinti terasza,ahonnan mindenkit lehetett látni, levegőn voltunk meg minden. Volt viszont negatívum is a történetben sajnos. Fabioval ott ismerkedtem meg sajnos csak a végén hónapnak, de utánna még tartottuk a kapcsolatot egy ideig. Most hogy viszontláttuk egymást, nagyon örültünk..azonban egy másik egyén kapcsán belekeveredtünk egy beszélgetésbe..ki mit akar a másiktól és amikor tisztázódott, hogy én semmi különöset ill komolyat..közölte velem, hogy akkor nem fogunk többet találkozni hallani egymásról. őnem fog keresni. Őszintén szólva igencsak meglepődtem ezen, hiszen nem hittem, hogy egy közel 35 éves férfi ilyet képes mondani, de hát...ő tudja.Azért szerintem maradhattunk volna kapcsolatban, hiszen olyan gyakran úgy sem találkozunk.
A hétvégének több konklúziója is van: 1. csokiból is megárt asok, azóta még nem ettem csokit, és nem is akarok egy darabig, nem esik jól (már 1 hete volt) 2. az olasz pasik szeretik túldramatizálni a helyzetet (ezt más kapcsán is megtapasztaltam már - úgy Perugiaban, mint Nápolyban), szóval már az elején tisztázd le, avagy legyél rideg mint a szikla...