ebéd napoletano módra

Cellivel tanultunk a könyvtárban - ő vizsgára, én olasz beugróra készültem. Úgy döntöttünk (ill ő), hogy itt az ideje, hogy megismerjem a spanyol negyed egyik ékességét, egy trattoriát, ahol a felszolgálás, és a légkör olyan igazi nápolyi..A spanyol negyed egyébként az, ahol fokozottan kell figyelni a táskádra, ahol nem lehetsz elég óvatos miközben a szűk utcákon sétálsz vagy a motorosok, vagy a tolvajok miatt + ahova sötétedés után kifejezetten tilos a bemenet, mert nagyon veszélyes. Egy perugiai tanárom azt javasolta nekem, hogy ne menjek oda egy hatalmas gorilla méretű testőr kísérete nélkül. Mindezek ellenére, én már sétáltam ott egyedül is, persze csakis nappal. Nekem nagyon tetszik, tele van tényleg szűk utcákkal, emelkedőkkel (amiken én nagyon szeretek sétálni) és megvan a hangulata. No elmentünk oda ebédelni. Rengeteg ember várt a trattoria előtt egy egy üres asztalra, hiszen nagyon népszerű. Turisták nem járnak oda, inkább helyiek, munkából elszabadult éhes dolgozó emberek, mert jól főznek és olcsón lehet jóllakni. Kenyér, primo piatto (ami általában valamilyen tészta), secondo (hús, sajt ilyesmi) és gyümölcs fejenként max 9-10 euró, ami a helyi árakhoz képest tényleg kedvezőnek mondható. Egy papírlapon van felsoraztatva a választék..mi kagylós spagettit ettünk, secondonak pedig mozzarellát...nagyon finom és laktató volt. Nápolyi szokás pl, hogy a tészta tocsog az olajban..szóval már azzal jóllaktam. :) A gyümölcsöt egy óriási tálban hozták, úgy ahogy beledobálták ők, és vitték körbe az asztalokon, hogy lehet választani ki mit akar. De ami tényleg nápolyivá tette..tudjátok..filmek szerint nápolyiak, olaszok mindig kiabálnak..STIMMEL! Az egész ebéd alatt kiabálás ment, üvöltözés, de olyan vicces formában. Alkalmanként be-bejött a pasi, hogy ne terpeszkedjünk el az asztaloknál, nem kávéház, ahol beszélgetni lehet..ha befejeztük menjünk menjünk, mert kell nekik a hely, várnak még sokan kint. Mindebből persze egy szót sem értettem, merthogy napoletanoul beszélt, Celli fordított, mindenki nevetett, és viccre fogta. Ez az étterem erről híres, a nápolyi stílusáról..és a poén az egészben, hogy képesek és felállítanak, ha már nem eszel :) A pincér pl, hogy kinyisson valami üveget a mellettem lévő asztallnál, nem volt nála bontó, fogta hát a kanalamat, amit nem használtam, és anélkül, hogy megkérdezte volna, v elnézést kért volna, csak elvette, kinyitotta, és elvitte utánna magával. Wow..van is róla egy kép, amint már csak kés és villa van az asztalon..http://picasaweb.google.com/ciaoalexa a Cellivel nevü mappában lehet megnézni! Valami elképesztő volt. Mindenképpen megyek még oda. A hab a tortán, hogy ez még semmi sem volt. A tulajdonos mondta hogy jöjjek vissza fél2, v estefelé, amikor az igazi műsor zajlik..ordibálás, tányér törés minden amit el tudok képzelni! TUTI hogy megyek :D :D :D