ebéd napoletano módra

Cellivel tanultunk a könyvtárban - ő vizsgára, én olasz beugróra készültem. Úgy döntöttünk (ill ő), hogy itt az ideje, hogy megismerjem a spanyol negyed egyik ékességét, egy trattoriát, ahol a felszolgálás, és a légkör olyan igazi nápolyi..A spanyol negyed egyébként az, ahol fokozottan kell figyelni a táskádra, ahol nem lehetsz elég óvatos miközben a szűk utcákon sétálsz vagy a motorosok, vagy a tolvajok miatt + ahova sötétedés után kifejezetten tilos a bemenet, mert nagyon veszélyes. Egy perugiai tanárom azt javasolta nekem, hogy ne menjek oda egy hatalmas gorilla méretű testőr kísérete nélkül. Mindezek ellenére, én már sétáltam ott egyedül is, persze csakis nappal. Nekem nagyon tetszik, tele van tényleg szűk utcákkal, emelkedőkkel (amiken én nagyon szeretek sétálni) és megvan a hangulata. No elmentünk oda ebédelni. Rengeteg ember várt a trattoria előtt egy egy üres asztalra, hiszen nagyon népszerű. Turisták nem járnak oda, inkább helyiek, munkából elszabadult éhes dolgozó emberek, mert jól főznek és olcsón lehet jóllakni. Kenyér, primo piatto (ami általában valamilyen tészta), secondo (hús, sajt ilyesmi) és gyümölcs fejenként max 9-10 euró, ami a helyi árakhoz képest tényleg kedvezőnek mondható. Egy papírlapon van felsoraztatva a választék..mi kagylós spagettit ettünk, secondonak pedig mozzarellát...nagyon finom és laktató volt. Nápolyi szokás pl, hogy a tészta tocsog az olajban..szóval már azzal jóllaktam. :) A gyümölcsöt egy óriási tálban hozták, úgy ahogy beledobálták ők, és vitték körbe az asztalokon, hogy lehet választani ki mit akar. De ami tényleg nápolyivá tette..tudjátok..filmek szerint nápolyiak, olaszok mindig kiabálnak..STIMMEL! Az egész ebéd alatt kiabálás ment, üvöltözés, de olyan vicces formában. Alkalmanként be-bejött a pasi, hogy ne terpeszkedjünk el az asztaloknál, nem kávéház, ahol beszélgetni lehet..ha befejeztük menjünk menjünk, mert kell nekik a hely, várnak még sokan kint. Mindebből persze egy szót sem értettem, merthogy napoletanoul beszélt, Celli fordított, mindenki nevetett, és viccre fogta. Ez az étterem erről híres, a nápolyi stílusáról..és a poén az egészben, hogy képesek és felállítanak, ha már nem eszel :) A pincér pl, hogy kinyisson valami üveget a mellettem lévő asztallnál, nem volt nála bontó, fogta hát a kanalamat, amit nem használtam, és anélkül, hogy megkérdezte volna, v elnézést kért volna, csak elvette, kinyitotta, és elvitte utánna magával. Wow..van is róla egy kép, amint már csak kés és villa van az asztalon..http://picasaweb.google.com/ciaoalexa a Cellivel nevü mappában lehet megnézni! Valami elképesztő volt. Mindenképpen megyek még oda. A hab a tortán, hogy ez még semmi sem volt. A tulajdonos mondta hogy jöjjek vissza fél2, v estefelé, amikor az igazi műsor zajlik..ordibálás, tányér törés minden amit el tudok képzelni! TUTI hogy megyek :D :D :D

Perugiai visszatérés

A hétvégén csokifesztivál volt Perugiában, a mi szeretett Perugiánkban. Már augusztusban elhatároztuk a csajokkal, hogy visszajövünk, talizunk, bulizunk, mint annak idején. Nem mindenki jött el ennek ellenére. A vicces dolog az volt, hogy spontán csináltunk sokmindent. 1 óra kocsiútra Perugia előtt még nem tudtuk hogy hol tudunk aludni..végül nekem köszönhetően az egyik barátomnál aludtunk (az éttermes pasinál - ha így jobban ismerős) :D Megérkeztünk, és már ment a nagy készülődés a másnapi fesztiválra - standokkal foglalkoztak az emberek, kezdett telelenni a város. Másnap wow..mint a heringek, de még nem annyian voltak, mint vasárnap. Vasárnap igazán mozdulni sem lehetett a főutcán..de ne szaladjunk ennyire előre...
Első nap sétáltunk kicsit, körbenéztünk, majd este elmentünk bulizni, megnézni mi az a hely, ami a nyári törzshelyünk helyett üzemel télen. Hát..a nyári szimpibb és nagyobb is (nyitott persze). Viszont mikor megérkeztünk a helyre..hát az ami ott fogadott.A meglepődés az arcokon, és a vizsontlátás öröme. még az a srác is a nyakamba ugrott, aki annak idején el se köszönt tőlem, és nem beszéltünk az utolsó héten kb, mert visszautasítottam. :D Örültek nekünk. Találkoztam egy lánnyal is, aki ott maradt tanulni. Kellemes meglepetés volt. Egyszóval egészen jól elvoltunk a perugiai éjszakában is, igaz nekem személy szerint hiányzott az Eden kinti terasza,ahonnan mindenkit lehetett látni, levegőn voltunk meg minden. Volt viszont negatívum is a történetben sajnos. Fabioval ott ismerkedtem meg sajnos csak a végén hónapnak, de utánna még tartottuk a kapcsolatot egy ideig. Most hogy viszontláttuk egymást, nagyon örültünk..azonban egy másik egyén kapcsán belekeveredtünk egy beszélgetésbe..ki mit akar a másiktól és amikor tisztázódott, hogy én semmi különöset ill komolyat..közölte velem, hogy akkor nem fogunk többet találkozni hallani egymásról. őnem fog keresni. Őszintén szólva igencsak meglepődtem ezen, hiszen nem hittem, hogy egy közel 35 éves férfi ilyet képes mondani, de hát...ő tudja.Azért szerintem maradhattunk volna kapcsolatban, hiszen olyan gyakran úgy sem találkozunk.
A hétvégének több konklúziója is van: 1. csokiból is megárt asok, azóta még nem ettem csokit, és nem is akarok egy darabig, nem esik jól (már 1 hete volt) 2. az olasz pasik szeretik túldramatizálni a helyzetet (ezt más kapcsán is megtapasztaltam már - úgy Perugiaban, mint Nápolyban), szóval már az elején tisztázd le, avagy legyél rideg mint a szikla...

egy őrült nap

Bele is csapok..későn keltem fel, így lekéstem a vonatot, és ezzel egy tanárral való talit (amit amúgy sem tudtam így elhatároztam, h akkor lega beiratkozok az oasz tanfolyamra de a helyet nem találtam meg, így siettem az állomásra, hogy ne késsem le a köv-őt, ami 11.26kor indult oda értem nyugiban minden erre nem indult a vonat az elején még cask vágányváltások voltak volt mellettünk egy másik vonat is, ami uabba az irányba ment de az később indult majd a hangosbemondó bemondta, hogy azonnal indul az..én kétkedő voltam, és maradtam a vonaton
de az ajtóban h szaladjak, ha mégis menne mások átszaladtak.
aztán kiderült, hogy az mégsem akar indulni, csak úgy tesz mintha na akkor visszaszaladtak végül jó 15 perc múlva tényleg induélni látszott átszállt mindenki erre rá 10 percre elindult az a vonat amit mindenki otthagyott. rá kicsivel elindultunk mi is megnyugodtam, hogy ok még bőven odaérek az egészségügy órámra ami az első tali lett volna a tanárral hiszen 11.26 - 12.15-re capuában vok, az óra 14.20kor kezdődik. elvileg volt időm, namost késések, nem indult a vonat, végül elindult...de casertában 15 percre capuától leszállítottak minket, hogy ez a vonat mégsem megy capuába hanem visszamegy nápolyba. na akkor várni kellett egy másikra megkérdeztem 2 embert is, hogy mivel kell menni, megnéztem a táblát a 2. vonat volt jó nekem
felszálltam rá, és úgy van hogy 2 megálló van capuában, a 2. jó nekem...az elsőt elhagytuk készültem hogy leszállok a követklezőn, de nem volt ismerős. szintén capua de egy 3. megálló
na oké, nincs baj...a következő tuti az lesz tök ismertelen helyre vitt. na még vártam egyet, aztán leszállltam megkérdezni h hol vok és hogy lehet visszajutni mondta a pasi, kalauz, hogy...vagy megyek vele tovább v várok itt, de ezt naon ygrosan mondta, úgyh nem értettem sokat belőle
de mentem tovább vele a vonattal. egyszer leszállított, és mutatta hogy mire szálljak fel, és mindta a kollegának h mutassa meg nekem hol kell leszállnom, az eső capua megállón:
persze nem mutatta meg nekem, de tudtam magamtól hol kell leszállnom. ott várni kellett még 15 percet v 20t hogy jöjjön egy másik, és lerakjon az 5 percre lévő megállótól.uabban a városban
de nem akartam buszjegyre költeni még 1,1 eurót. de már ekor nem is volt jegyem, mert nápolyból olyan jegyet adnak az egy órás útra, amivel 160 percet lehet utazni hát én ezt erősen átléptem, de nem érdekelt, mert késések meg minden, meg vonattévesztés de szép tájat láttam legalább. szóval 11előtt indultam el a házból., a suliba mikor érkeztem kb 14.50. kicsit arréb..pár megállóval. na aztán még nics vége 14.20kor kezdődött az én olvasatomban mert maileztem a tanárral, és mondta hogy ma kezdődik újra a kurzus elmentem, de az aula üres volt erre lementem a TO-ra kb, hogy változtatták az aulát v mi van?! nem a felelős pasi volt bent, de megnéztük közösen és kiderült hogy az óra délelőtt 10 kor volt megtartva és már az a tanár sem volt bent ilyenkor akivel beszélnem kellett, mert lerövidítette a vizsgát nekem és cikkeket akart adni olvasni ja közben végig smseztem Peppével merthát egymás közt ingyen van havonta 4000 smsünk és már mikor casertában leszállítottak a vonatról minket eldöntötte, hogy jön értem kocsival capuába, mert uez lesz visszafelé is..kavar, csak még ráadásul sötét is lesz és az állomáson nem biztonságos olyankor nekem szóval írtam neki, hogy a hab a tortán, hogy nincs megtartva az óra sem mert már délelőtt volt erre ő...most komolyan?! és most?
most várlak téged v vonatra ülök.na zuhanyzok és mindjárt érkezem mondta. kocsival 20 perc az út kb.addig ittam egy kávét és még jó hogy vittem a könyvet olvasni + a szótárt hozzá
mert közben keresgéltem szavakat is. aztán megérkezett...megtalált m közben én elmászkáltam, hogy ne kelljen bekeveredni a suli elé neki, kimentem arra az útra amin jött és betájoltam neki magam, hogy na akkor keress meg: új játék. találj meg. tetszett neki, és megtalált azonnal
aztán elmentünk venni nekem olyan vackot a karomra, amibe bele tom tenni a zenelejátszót futás közben, de nem volt v túl nagy batár volt így nem vettem majd ettünk egy fagyit és 7-re értem haza. na milyen napom volt?

és ráadásul annyira nyugodt voltam végig, hogy ihaj
komolyan nem is idegeskedtem

I know I know

Tudom, hogy eltűntem ebben a hónapban, de ennek megvan ám az oka. Nápoly! Vmi katasztrofálisan zavaros hónapom volt így visszagondolva, vegyítve mindenféle jóval, rosszal, meglepetésekkel. Először is, ami az egyik legfontosabb INTERNET..Csak úgy tudtam netet szermányolni (méghozzá azt amit már egy hónappal ezelőtt is megkaphattam volna - ha nem kell a töbiekre várni, hogy eldöntsék mit akarnak), hogy nem mentem suliba 3 napig, és 3 napig csak üzlet, bank, lakás, okmányiroda között rohangáltam de szó szerint. Először tájékozódás, aztán vásárlás1 (magyar codice fiscale=adóazonosítót nem fogadnak el), vásárlás2 (úgy sem lehet, hogy vki nevére az én kártyámmal), vásárlás3(végre van olasz számom, de a kártyát nem akarja elfogadni - annak ellenére, hogy UNICREDITes, ami olasz bank könyörgöm, de mivel magyar a szerződés szervasz!), vásárlás4 (a főbérlőmnek, aki mellesleg ügyvéd - saját nevére, kártyával, codice fiscaleval - a kártyája sem volt jó -pluszban kellett még egy kód neki) Ez mind kb 1-1 nap volt, mert hol ez nem ért rá, hol az nem volt. már az bankom igazgatójával is beszéltem ezalatt. De a lényeg, hogy végre van, amilyen olyan, de van!
Az egyetemen még mindig nem indult el minden óra, még nem tudni hogy lesznek-e bizonyos órák, avagy csak a következő félévben, a tanárokat mailen nem lehet elérni. Az elmúlt 2 napban mentem suliba, de az órám, ami nagyon fontos lenne, nem volt megtartva, és ezt vhogy majdnem mindenki tudta, mert senki sem volt bent még 3 emberen kívül..de hogy honnan tudták nem tom, merthogy a neten semmi sincs fent az is biztos. Szal úgy döntöttem, hogy pápá egyetem, tanulok itthon majd inkább..persze ez csak első fellángolás, de elég nagy a lángja! :)
Történt amúgy jó is..végre sikerült lefoglalni a jegyet a családnak, jönnek majd...szerveznem kell egy jó kis pár napot Nápolyban és környékén nekik, hogy tuti ne unatkozzanak :) voltak már vendégeim is - szinte az első hétvégén. A 2 német barátnőm, akikkel Perugiában laktam együtt, meglátogattak. Ők már komplett programmal érkeztek, egyik nap Pompeji (ez volt a 4.alkalom, hogy láttam, úgyhogy ha a továbbiakban valaki kiváncsi rá, megmondom, hogy lehet eljutni oda, de én inkább kihagynám :D), másik nap Capri (gyönyörű város, csodaszép panorámával, de a tenger mozgása miatt nem tudtuk megnézni a Kéksziklát sajnos - ezt majd anyuékkal), első délután Nápoly (amikor esett az eső, így nem készült sok fotó). De a lényeg, hogy nagyon jól szórakoztunk együtt. Esténként tettünk 1-2 kört a városban, kipróbáltuk a vizipipát. Legközelebb én megyek hozzájuk Rómába pár napra. Ja és ami a legszuperebb...jön a péntek amikor utazunk Perugiába közösen! Vissza az álomba, ahogy Virág mondta egyszer. :) Már alig várom, újra a bulis városunk, tele lépcsőkkel, ismerős arcokkal, és sok sok csokival - ugyanis csokifesztivál lesz a hétvégén. Nyami!! Majd hozok kóstolót :D